Teszt: Mini Roadster Cooper S - Az ördög kedvenc játékautója
nyomtat
elküld
Facebook
Twitter
LinkedIn
Google+
FourSquare
Iwiw
címlapsztori
1/10
Ha feelingautónak fogjuk fel, akkor nem zavar az automataváltó és az elsőkerék-meghajtás, de akkor meg minek a 184 lóerős motor? Na jó, kell az, de még mennyire!
Nézhet ki akárhogy, lehet az alapverzió is, az embereknek egyszerűen kedves gondolatok jutnak eszükbe, ha meglátnak egy (akár régi, akár új) Minit. Nincs ez másként a Roadster esetében sem, melyet még a tavaly szeptemberi Frankfurti Autószalonon mutattak be a britek nagy csinnadratta közepette. Az ott megjelent kétüléses Coupe és Roadster egy kissé frissebb arccal, de laikusok számára szinte változatlan kinézettel készült újra meghódítani a világot. A Coupe még januárban járt nálunk, és igen mély benyomást tett szerkesztőségünkre, de azóta eltelt fél év, mi is megedződtünk, nem dőlünk már be újra a két krómkeretes kerek lámpa angyali bájának. Vajon mit tud mutatni a vászontetős Cooper S változat, hogy ismét egy erősen kívánatos modellé avanzsálja a 2003-as újraforgatott Olasz meló sztárját?
Már jó idővel a Mini Roadster érkezése előtt azért imádkoztam, hogy olyan gyönyörű idő fogadjon, mint a július elején tapasztalt 35-40 fokos kánikula, de szerencsémre nem egészen így lett. Kaptam hideget-meleget egyaránt, így végül sikerült megállapítanom azt a tényt, miszerint tűző napon nemcsak hogy nem egészséges, de egyenesen rossz érzés kabriózni. Nagyrészt azonban 30 fok alatt maradt a levegő hőmérséklete és a nap sugarai is leginkább csak a felhőkön át fejthették ki fűtő hatásukat, melynek köszönhetően szinte egész héten nyitott tetővel autóztam, hisz egy vászontetős négykerekűnél a fej fedése csak egyfajta kényszermegoldás.
Ha egyszer rá bírjuk venni magunkat, vagy az időjárás kikényszeríti (velem ez utóbbi történt meg a kora reggeli órákban tapasztalható hideg miatt), hogy csukott tetővel vegyünk részt a közlekedésben a Mini Roadsterrel, az első jellemző, ami fel fog tűnni, az a prímán sikerült hangszigetelés. Ültem már pár vászontetős autóban, öregebben és egészen újban egyaránt, de egyik sem volt ennyire csendes belül, akár álltunk, akár haladtunk. A két dolgot azért kell szétbontani, mert Roadsterünk kipufogórendszere feltűnően hangosra sikeredett. Még most sem értem, hogyan lehet ilyen ördögi hangot előcsalni egy 1.6-os motorból. Ez azonban az adrenalin szintünket megemeli, jobb lábunkat pedig nagyobb munkára buzdítja - míg a bal az automataváltónak köszönhetően mindvégig pihen.
Ha valami oknál - eső, hideg, leparkolás és a többi - fogva rákényszerülünk a tető mozgatására, nem fogjuk megbánni, ugyanis játszi könnyedséggel nyitható-csukható. Bár még mindig a Mazda MX-5 ennek a megoldásnak a királya, azért a Mini sincs nagyon lemaradva. Külön érdekesség, hogy felhúzott ablakoknál, ha csukni akarjuk a tetőt és elindítjuk a műveletet, magától leengedi őket, nehogy rosszul csukjuk. Egyszerűen óriási!
A tető dicsérgetését követően térjünk át a praktikumra és az extrákra. Először is nem árt tisztázni, hogy egy kétszemélyes, vászontetős sportautót nem azért fog venni az ember, mert jó mászkálós autó, vagy azért, mert családot tervez. Ahogy a Mazda MX-5, úgy a Mini Roadster is inkább a feelingről szól. Egy rétegautó, aminek megvan a saját árcédulája, viszont akinek ez tetszik és megteheti, egy pillanatig sem fog habozni megvételén. Csak halkan jegyzem meg, hogy a Roadster (tehát a kétüléses kabrió) alapváltozata 122 lóerős szívó 1.6-ossal már 5,8 millió forinttól elérhető, ami igen barátságos összeg az ezért kapott használati értékért cserébe. Természetesen ez esetben le kell mondanunk a tesztautónkat ékesítő temérdek extráról, amik közül néhány tényleg kevésbé elhanyagolható.
A teszt folytatódik! Tovább olvashatja autós szakportálunkon, az Autolabor.hu oldalon. Kattintson ide!
Forrás: STOP/Autolabor.hu |
STOP
Nézhet ki akárhogy, lehet az alapverzió is, az embereknek egyszerűen kedves gondolatok jutnak eszükbe, ha meglátnak egy (akár régi, akár új) Minit. Nincs ez másként a Roadster esetében sem, melyet még a tavaly szeptemberi Frankfurti Autószalonon mutattak be a britek nagy csinnadratta közepette. Az ott megjelent kétüléses Coupe és Roadster egy kissé frissebb arccal, de laikusok számára szinte változatlan kinézettel készült újra meghódítani a világot. A Coupe még januárban járt nálunk, és igen mély benyomást tett szerkesztőségünkre, de azóta eltelt fél év, mi is megedződtünk, nem dőlünk már be újra a két krómkeretes kerek lámpa angyali bájának. Vajon mit tud mutatni a vászontetős Cooper S változat, hogy ismét egy erősen kívánatos modellé avanzsálja a 2003-as újraforgatott Olasz meló sztárját?
Már jó idővel a Mini Roadster érkezése előtt azért imádkoztam, hogy olyan gyönyörű idő fogadjon, mint a július elején tapasztalt 35-40 fokos kánikula, de szerencsémre nem egészen így lett. Kaptam hideget-meleget egyaránt, így végül sikerült megállapítanom azt a tényt, miszerint tűző napon nemcsak hogy nem egészséges, de egyenesen rossz érzés kabriózni. Nagyrészt azonban 30 fok alatt maradt a levegő hőmérséklete és a nap sugarai is leginkább csak a felhőkön át fejthették ki fűtő hatásukat, melynek köszönhetően szinte egész héten nyitott tetővel autóztam, hisz egy vászontetős négykerekűnél a fej fedése csak egyfajta kényszermegoldás.
Ha egyszer rá bírjuk venni magunkat, vagy az időjárás kikényszeríti (velem ez utóbbi történt meg a kora reggeli órákban tapasztalható hideg miatt), hogy csukott tetővel vegyünk részt a közlekedésben a Mini Roadsterrel, az első jellemző, ami fel fog tűnni, az a prímán sikerült hangszigetelés. Ültem már pár vászontetős autóban, öregebben és egészen újban egyaránt, de egyik sem volt ennyire csendes belül, akár álltunk, akár haladtunk. A két dolgot azért kell szétbontani, mert Roadsterünk kipufogórendszere feltűnően hangosra sikeredett. Még most sem értem, hogyan lehet ilyen ördögi hangot előcsalni egy 1.6-os motorból. Ez azonban az adrenalin szintünket megemeli, jobb lábunkat pedig nagyobb munkára buzdítja - míg a bal az automataváltónak köszönhetően mindvégig pihen.
Ha valami oknál - eső, hideg, leparkolás és a többi - fogva rákényszerülünk a tető mozgatására, nem fogjuk megbánni, ugyanis játszi könnyedséggel nyitható-csukható. Bár még mindig a Mazda MX-5 ennek a megoldásnak a királya, azért a Mini sincs nagyon lemaradva. Külön érdekesség, hogy felhúzott ablakoknál, ha csukni akarjuk a tetőt és elindítjuk a műveletet, magától leengedi őket, nehogy rosszul csukjuk. Egyszerűen óriási!
A tető dicsérgetését követően térjünk át a praktikumra és az extrákra. Először is nem árt tisztázni, hogy egy kétszemélyes, vászontetős sportautót nem azért fog venni az ember, mert jó mászkálós autó, vagy azért, mert családot tervez. Ahogy a Mazda MX-5, úgy a Mini Roadster is inkább a feelingről szól. Egy rétegautó, aminek megvan a saját árcédulája, viszont akinek ez tetszik és megteheti, egy pillanatig sem fog habozni megvételén. Csak halkan jegyzem meg, hogy a Roadster (tehát a kétüléses kabrió) alapváltozata 122 lóerős szívó 1.6-ossal már 5,8 millió forinttól elérhető, ami igen barátságos összeg az ezért kapott használati értékért cserébe. Természetesen ez esetben le kell mondanunk a tesztautónkat ékesítő temérdek extráról, amik közül néhány tényleg kevésbé elhanyagolható.
A teszt folytatódik! Tovább olvashatja autós szakportálunkon, az Autolabor.hu oldalon. Kattintson ide!
Forrás: STOP/Autolabor.hu |
STOP
címkék
Mini, roadster, kabrió, élményautó, fogyasztás, teljesítmény, lóerő, autóteszta rovat további hírei
Megújul a BMW 5-ös sorozata
Hamilton és Rosberg ugyanazt kéri a Jótündértől - Videó
Megdőlt a leghosszabb driftelés világrekordja - Videó
Itt az ABT legújabb Audi R8-asa
KIA Optima 2.0 CVVT Hybrid - Teszteltük az optimális hibrid mindenest
450 lóerős Subaru BRZ-t a népnek!
Új turbómotor, Astráknak
