2017.10.18. szerda
névnap: Lukács
Ceglédi Zoltán blogja

A Jobbik-Fidesz összejátszásról

2017. szeptember 15. 07:09

Lehet, hogy 2018-ban, a választás után koalícióra lépnek, de ma őszintén ütik egymást, és komolyan számolnunk kell Vona jelöltjeivel.

Van itt egy népszerű elmélet, miszerint a Jobbik és a Fidesz egymás ellen viselt hadjárata igazából csak színjáték lenne, és már rég lepaktáltak, hogy a Jobbik a 2018-as választáson visszalépteti az egyéni jelöltjeit a Fidesz javára. Hivatkozni szokás Torgyán József hasonlónak gondolt húzását 1998-ből, amikor valóban nyolcvannál több kisgazda jelöltet vont vissza, így segítve győzelemhez a Fideszt.

Nos. Az persze kifejezetten ízlésem szerint való, ha rámutatunk, hogy ma a Fidesz a Jobbik korábbi programját valósítja meg. Fontosnak tartom azt is, hogy észleljük: két, a szélsőjobboldali politikát helyeslő és képviselni képes, tehát akár kormánykoalícióra is alkalmas pártról beszélünk. Egyáltalán nem bánom továbbá, ha végre lesznek valóságmagyarázatok és stratégiai megfontolások (a "minden mindegy, mindenki mindenkivel"-kiabáláson túl) a baloldalinak mondott pártok köreiben is.

De ezek nem épülhetnek hülyeségre és önbecsapásra. Nézzük csak a torgyáni példát! A kisgazdák 1998-ban az akkor még létező második forduló előtt léptették vissza az állva maradt jelöltjeiket. Ez azt jelenti, hogy egyfelől már az első fordulóban megszerezték az utánuk járó töredékszavazatokat, továbbá mind Torgyán, mind Orbán listájára úgy lehetett szavazni, hogy tagadták a későbbi koalíciót, így emiatt ekkor még nem vesztettek szavazatot. Végül pedig semmibe nem került e kisgazda jelölteket visszavonni - ellentétben a mai helyzettel.

Ma ugyanis egy forduló van. Ha Vona visszalépteti a jelöltjeit, azt az első és egyetlen forduló előtt teszi meg.

Ezzel lemond a töredékszavazatokról, és a nyílt együttműködéssel elveszti azok listás voksait is, akik a Jobbikra a Fidesz ellenében szavaztak volna.

A Fidesz is számolhat azzal, hogy vannak olyan szavazói, akinek a Jobbik-koalíció nem férne bele (esetleg azok a nyugdíjasok, akiket most riogatnak Vonával), márpedig egy ilyen visszalépés sokkal valószínűbbé teszi a későbbi közös kormányzást. Ugyanez elég jól aktivizálna a baloldalon is, efféle rémkoalícióval szemben felsorakozna jó pár szavazó. Végül pedig a Jobbik sokmillió forintot veszítene, illetve kellene ezt visszafizetnie, amit a választáson végül el nem induló jelöltek után a központi kampánybüdzséből kapott.

Oké, kevesebbet, mint amennyit Simicska erre az ügyre szánt, de akkor sem mindegy.

Mindez pedig egy nagyon fontos problémára világít rá: a Jobbik a fővároson kívüli területen egy nehezen megkerülhető szereplő (figyelték, ugye, hogy nem azt írtam, hogy "vidéken"? Szokjunk le róla, hogy ami nem Budapest, az szükségszerűen és homogén módon "vidék").

Az egyéni mandátumokért folyó harcban a legösszefogósdibb összefogás is csak a baloldalinak mondott pártokat tudja egyesíteni. Ott lesz még a jobbikos jelölt. És a fenti összeesküvéselmélettel szemben egyáltalán nem valószínű, hogy egy központi döntés mentén visszalépne a Fidesz a javára. A választásokig hátralévő, fogyatkozó időben ezzel igenis foglalkozni kell. Hogyan?

Egyfelől mindent meg kell tenni, hogy mindazok, akik ma csak azért vannak a Jobbiknál, mert úgy érzik, hogy ez a párt esélyesebb Orbán leváltására, minél nagyobb számban vissza- vagy átkerüljenek a többi ellenzéki párthoz.

Másfelől azonnal el kell kezdeni az egyéni jelöltek kiválasztását és helyi kampányait (méghozzá a baloldalhoz sorolt pártok helyi megegyezéseivel, egy-egy koordinált indulóban megállapodva), hogy fél év alatt, ahol csak lehet, a jobbikos fölé tudjon nőni, a legesélyesebb kihívóként megtapadni e pártok jelöltje. Rig Lajos erről, Kész Zoltán arról mutatta meg, mit jelent ez.

Harmadrészt pedig egyértelmű vonalat kell húzni a választás tétjével és lehetséges kifutásával kapcsolatban, tisztázva, hogy e pártok semmilyen módon nem működnek együtt a Jobbikkal, sem a választásokat megelőzően, sem annak eredményének ismeretében, "szűken" sem - és az önálló győzelem szinte lehetetlen ígéretével kampányoló Jobbikot színvallásra késztetni, hogy egy patthelyzet esetén koalícióra lépne-e a Fidesszel.

2018-ban Magyarország drasztikusan, és hosszú időre meghatározó módon fog megváltozni. Akár az orbáni triplázás valósul meg, akár egy, ma még kisebb valószínűségű vihar kirázza a Fideszt a hatalomból, a választás másnapján egy új országban ébredünk.

Ez a tét pedig olyan felelősséget követel, ami nem tűr kétkulacsos játékot, hagymázas hallucinációkat, tudatlansággal párosult önhittségből szőtt félmegoldásokat.

Ki kell tenni mindent az asztalra - és mivel a választási rendszer legfontosabb elemei az egyéni képviselői mandátumok, itt különösen észnél kell lenni. Időben szólok: a Jobbik jelöltjei maguktól nem fognak félreállni.
Szerző: Ceglédi Zoltán

További Ceglédi Zoltán blogja hírek