2017.10.18. szerda
névnap: Lukács
Egy blog és Kész

Miért akarja Orbán eltaposni a civileket?

2017. június 16. 15:51

Arccal kelet felé...

Mottó: "Gyűlöletük drótként feszül" (Bonanza Banzai)

A CEU elüldözését célzó törvény csak az előétel volt a parlamenti menü idei fő fogásához: a civileket megbélyegző, Putyintól másolt törvény elfogadásához. Többen kérdezték tőlem, hogy vajon miért gyűlöli Orbán Viktor ennyire Soros Györgyöt? Pedig van ennél fontosabb kérdés is: miért akarja orosz eszközökkel, orosz eredetű hazugságokkal és orosz propagandával ellehetetleníti a magyar civileket?

Amikor pár hónapja fellángolt az aktuális "szabadságharc" a civilek és Soros György ellen, az egyik barátom elmesélte nekem, hogy 1989 karácsonyának másnapján, a román forradalom idején a Fidesz Molnár utcai irodájában - amely valójában csak egy lakás volt - pakolgatta az Erdélybe szánt adománycsomagokat. Mint mondta, olyan idők jártak akkoriban, hogy az egyik szobában Deutsch Tamás nézte egy régi tévén Ceausescu kivégzését, a másikban pedig Petri Lukács Ádám kopácsolta írógépen a Magyar Narancs vezércikkét.

De volt ott egy telefonvonal, sőt, üzenetrögzítő, fénymásoló is. Az utóbbi kettőt, meg úgy általában az összes "infrastruktúrát" egy Magyarországról elszármazott amerikai filantróp, bizonyos Soros György biztosította a szimpatikus lányoknak-fiúknak, különböző alapítványi támogatásokon keresztül.

Persze mindez eltörpül a Soros Alapítványnak az országban 1984 óta végzett egyéb tevékenységéhez képest, amely irdatlan összegekkel segítette a magyar oktatást, a szegények életének jobbra fordítását, és csupa olyan nemes és fontos ügyet, amelyről sem a Kádár-, sem később az Orbán-rendszer nem akart tudomást venni.

A politikában is azok mellé állt, akikben a diktatúra ellenségeit és egy másfajta magyarországi világ reményét látta; mégis ez csak egy apró szelete volt itthoni munkásságának. A Fidesz számára persze rendkívül fontos szelete. Ahhoz ugyanis, hogy a "Fidesz" nevű politikai start-up eleve ki tudjon lépni az akkori (nem rom) kocsmák merengéséből, és elindulhasson az ország különböző nagyvárosai felé, Soros György kvázi "benzinpénze" kellett, nélküle már az első lépések sem sikerültek volna. De mit is csinált akkor Orbán Viktor?

Miután 1989 nyarán - ma 28 éve - hazaküldte az oroszokat (akikkel a Németh-kormány egyébként a háttérben már megegyezett a későbbi kivonulásról) ősszel elutazott Angliába. Nem lábat lógatni ment, hiszen 1989 szeptemberétől 1990 januárjáig a Soros Alapítvány ösztöndíjával az oxfordi Pembroke College-ban az angol liberális filozófia történetét hallgatta, de aztán visszatért. A többit pedig azóta látjuk.

Mindezek után mi történhetett Orbánnal, hogy egykori főpénztárosa után immár egykori mentorának is nekiront, és a Rákosi-idők Tito-ellenes gyűlöletkampányaira emlékeztető tébolydát nyitott a közmédia és a lerombolt újságok, tévék (origo, Figyelő, Tv2) romjain? Miért harcol ilyen kíméletlenül saját démonaival, saját fiatalkorával, saját múltjával?

A mumus nem új, valójában mindvégig bántotta, hogy csak részben saját erejéből tudott befutni, és a kezdő lendületet éppen Sorostól kapta. Már másfél évtizede is panaszkodott arról, hogy Soros pártot akart venni, de ő nem adta a sajátját. Mindvégig kínozták tehát saját politikai eszmélésének körülményei. Ám a civilek elleni leszámolás, az őket megbélyegző gyalázatos törvény mégsem Sorosról szól, hanem Orbán korlátlan hataloméhségéről, erőszakosságáról, és mondjuk ki végre: egyeduralmi törekvéseiről. Mert Soros és a menekültek összekapcsolása csak az orosz propagandagép magyar hangja Orbán szájában, nem fontos, ez csak az ürügy. Ő, aki lelkiismeret-furdalás nélkül értékesíti pártja és állama érdekeit egy külső erőnek, ha az garantálja a hatalmát, korántsem finnyás, ha másokhoz kell idomulni. Felfelé szolgál, lefelé tapos.

Vlagyimir Putyin felbukkanása a magyar kormány mögött nemcsak közös üzleti érdekeket eredményezett a két ország poligarchái (Putyin és Orbán környezete) között, hanem a putyini politika know-how-jának magyarországi meghonosításával is járt. Orbán Viktor sok évtizedre tervezett uralmának veszélyeztetését látja azon emberekben, akik tőle akármilyen módon függetlenek, akiknek van önálló gondolatuk, és ne adj' isten, ennek még hangot is adnak.

Örökké háborús kampányainak mostantól azok a célpontjai, akik önkéntes közösségi vagy magánúton civil tevékenységet végeznek. Akik felett nem a kormányhivatal, a területi Fidesz-párttitkár vagy bármelyik Orbán-báb gyakorol hatalmat és ellenőrzést. Ők, akiknek még a létezését sem bírja elviselni a hatalommániás vezér, akinek a rendszerében - ahogy kedvencei, Erdogan, Lukasenko és Putyin világában is - csak az a jó alattvaló, aki azt gondolja, amit a kedves vezető megfelelőnek tart. Különben csakis ellenség lehet.

Ezért kell őket először megbélyegezni, pellengérre állítani, majd az orosz módszerek alapján vegzálni, ellehetetleníti, céltáblává tenni. Legyen az oktatási, szociális, jogvédő munka, mostantól viselni kell a megfélemlítő stigmát: "külföldről pénzelt". Kivételt csak Orbán ezermilliárdos mániái, a sport-, valamint az egyházi világban mozgó civilek képeznek.

A miniszterelnök hatalomvágyánál csak cinizmusa nagyobb: Mai rádiószózata szerint "felfoghatatlan, hogy ha valaki nem szégyell pénzt elfogadni, miért szégyelli azt bevallani". Ideje hát, hogy Orbán Viktor kevésbé legyen szégyenlős az orosz pénzek esetében. Végtére is egy olyan külföldről finanszírozott ügynökszervezet élén áll, mint Magyarország kormánya.
Szerző: Kész Zoltán

További Egy blog és Kész hírek