|
A 10 legkülönösebb olimpiai sportág |
nyomtat
elküld
Facebook
Twitter
LinkedIn
Google+
FourSquare
Iwiwcímlapsztori
Emlékezni fogunk Orbán bravúrjára: munkahelyek nélkül épít "munkaalapú" társadalmat
Dombovári Vandát többen is meggyanúsították
1/10
A modernkori olimpiák 10 legkülönösebb sportágát gyűjtötte össze cikkében a CNN, melyek közül néhányat Londonban is figyelemmel követhetünk majd.
Rögtön a lista elején találjuk az egyéni szinkronúszás sportágát. Kétségtelen, hogy az elnevezés küzd némi ellentmondással. Gondolhatnánk, nem jelent túl nagy kihívást a női úszó számára az összhang megtartása, ha egyedül van a medencében. Az 1984-es Los Angeles-i olimpián debütáló sportág szervezői nyújtottak iránymutatást a név helyes értelmezéséhez: társak híján az úszónő koreográfiáját a zenei aláfestéssel szinkronban kell, hogy előadja.
Itt van aztán a ritmikus sportgimnasztika előfutára, a botforgatás művészete is, vagy éppen az 1920-ig nagy népszerűségnek örvendő kötélhúzás, melyet mára sajnos a falunapok mókázásai közé száműztek.
Élénken él a köztudatban az 1900-as párizsi olimpia, hiszen először ekkor vehettek részt női sportolók a patinás sporteseményen, mely azonban más meglepetést is tartogatott. Ekkor csodálhatta meg ugyanis a közönség első ízben az élőgalamb-lövészet nemes sporttevékenységét olimpiai kereteken belül. Az összesen 300 elhullott madártetem okozta vér- és tollfürdő közepette, a győztes 21 állat leterítésével állhatott a dobogó legfelső fokára.
Ugyanezen olimpián lehetett először akadályúszóknak szurkolni, akik a 200 méteres táv megtétele során hajókkal és póznákkal kellett, hogy megküzdjenek, mindezt az ideális hőmérsékletű, nyugodt uszodavíz helyett a Szajna folyóban.
További szokatlan olimpiai sportágnak számít a görhoki, mely követi a jeges verzió szabályait, ám a sportolók lábukra görkorcsolyát húznak, vagy a La Canne nevezetű küzdősport, mely egészen hasonló a víváshoz, azonban tőr helyett botokkal veszik egymást célba a versenyzők. A felsorolásban szerepel továbbá testnevelés óráink megkeserítője, a kötélmászás is, mely bizony 1896 és 1932 között szintén szerepelt az olimpiai sportágak repertoárjában.
Bár jelentősen hozzájárulnának az idei játékok élvezeti értékéhez, talán senkit nem lep meg, hogy a fent említett sportágakat Londonban nem láthatjuk majd. Így sem maradunk azonban élmények nélkül:
Láthatunk például trambulinon ugráló sportolókat, ahogy bukfenceikkel és szaltóikkal igyekeznek a szigorú arcú bírák kegyeibe férkőzni. Tán nem is gondoltuk volna, de a hátsó kertünkben elhelyezett játékszernek tűnő sporteszköz egy komoly olimpiai karrier kezdete lehet.
Azoknak, akik a trambulint a földtől túlságosan elrugaszkodottnak ítélnék, a versenygyaloglás figyelemmel követése javasolt. E furcsa mozgásforma, melyet az eredményez, hogy - a futással ellentétben - itt a versenyzők egy lábukat mindig a talajon kell, hogy tartsák, kellemes szórakozást és izgalmas pillanatokat tartogathat a család minden tagja számára.
A teljes cikk: http://edition.cnn.com
Szerző: STOP | Forrás: CNN |
STOP
Rögtön a lista elején találjuk az egyéni szinkronúszás sportágát. Kétségtelen, hogy az elnevezés küzd némi ellentmondással. Gondolhatnánk, nem jelent túl nagy kihívást a női úszó számára az összhang megtartása, ha egyedül van a medencében. Az 1984-es Los Angeles-i olimpián debütáló sportág szervezői nyújtottak iránymutatást a név helyes értelmezéséhez: társak híján az úszónő koreográfiáját a zenei aláfestéssel szinkronban kell, hogy előadja.
Itt van aztán a ritmikus sportgimnasztika előfutára, a botforgatás művészete is, vagy éppen az 1920-ig nagy népszerűségnek örvendő kötélhúzás, melyet mára sajnos a falunapok mókázásai közé száműztek.
Élénken él a köztudatban az 1900-as párizsi olimpia, hiszen először ekkor vehettek részt női sportolók a patinás sporteseményen, mely azonban más meglepetést is tartogatott. Ekkor csodálhatta meg ugyanis a közönség első ízben az élőgalamb-lövészet nemes sporttevékenységét olimpiai kereteken belül. Az összesen 300 elhullott madártetem okozta vér- és tollfürdő közepette, a győztes 21 állat leterítésével állhatott a dobogó legfelső fokára.
Ugyanezen olimpián lehetett először akadályúszóknak szurkolni, akik a 200 méteres táv megtétele során hajókkal és póznákkal kellett, hogy megküzdjenek, mindezt az ideális hőmérsékletű, nyugodt uszodavíz helyett a Szajna folyóban.
További szokatlan olimpiai sportágnak számít a görhoki, mely követi a jeges verzió szabályait, ám a sportolók lábukra görkorcsolyát húznak, vagy a La Canne nevezetű küzdősport, mely egészen hasonló a víváshoz, azonban tőr helyett botokkal veszik egymást célba a versenyzők. A felsorolásban szerepel továbbá testnevelés óráink megkeserítője, a kötélmászás is, mely bizony 1896 és 1932 között szintén szerepelt az olimpiai sportágak repertoárjában.
Bár jelentősen hozzájárulnának az idei játékok élvezeti értékéhez, talán senkit nem lep meg, hogy a fent említett sportágakat Londonban nem láthatjuk majd. Így sem maradunk azonban élmények nélkül:
Láthatunk például trambulinon ugráló sportolókat, ahogy bukfenceikkel és szaltóikkal igyekeznek a szigorú arcú bírák kegyeibe férkőzni. Tán nem is gondoltuk volna, de a hátsó kertünkben elhelyezett játékszernek tűnő sporteszköz egy komoly olimpiai karrier kezdete lehet.
Azoknak, akik a trambulint a földtől túlságosan elrugaszkodottnak ítélnék, a versenygyaloglás figyelemmel követése javasolt. E furcsa mozgásforma, melyet az eredményez, hogy - a futással ellentétben - itt a versenyzők egy lábukat mindig a talajon kell, hogy tartsák, kellemes szórakozást és izgalmas pillanatokat tartogathat a család minden tagja számára.
A teljes cikk: http://edition.cnn.com
Szerző: STOP | Forrás: CNN |
STOP
címkék
olimpia, ritka sportágak, kötélhúzás, görhoki
