"A lóvé valahogy nem jön" - Egyelőre nem lesz Quimby-film
nyomtat
elküld
Facebook
Twitter
LinkedIn
Google+
FourSquare
Iwiw
címlapsztori
1/10
Nem is hinnénk, hogy már több mint húsz éves a Quimby. A jubileumi nagykoncert után kicsit leálltak, de már ismét pörög a zenekar. Újraforgatták egy korábbi klipjüket, de szponzor híján jelenleg úgy fest, a közeljövőben nem lesz Quimby-film.
STOP: Az Aréna-koncert után egy kicsit visszavettetek a tempóból. Elfáradt a zenekar?
Kiss Tibor: Úgy éreztük, hogy most ez az az alkalom, amikor kicsit pihenhetünk, leállhatunk. Mindenki rendezhette a dolgait. Ennyi volt, semmi több, nem kell megijedni.
- Húsz évesek múltatok. Volt már számadás?
K. T.: Többször leültünk, beszélgettünk, ez nálunk folyamatos. Átnézzük, hogy melyek voltak azok a dolgok, amelyeket érdemes lenne megtartani, min spóroljunk, vagy mire ne vesztegessük az energiáinkat. Ugyanakkor óvakodunk a nosztalgiázástól, meg attól, ami visszafele visz. Ha most lenne vége a zenekarnak, akkor is szép és tök jó volt együtt. Az tartja mégis életben az egészet, hogy kiváló dolgokat csinálunk. Az utóbbi időben érzékenyebbek vagyunk, jobban odafigyelünk egymásra, ugyanakkor sokkal lazábbak is. Hálásak vagyunk és igyekszünk megőrizni a szabadságunkat, akár a veszteségek árán is.
- Nemrég debütált a Titanic Fesztiválon a Legyen vörös új klipje. Milyen megfontolásból forgatja újra korábbi klipjét egy zenekar?
Varga Livius: Érdekes, de egy külföldi rendező keresett meg minket, aki néhány éve él Magyarországon, de már nagyon jól ismeri a hazai undergroundot. Nem egy új slágert akart feldolgozni, pedig a legtöbb ilyen felkérés abszolút a népszerűség vadászásáról szól. Ő egy művész, akit nem piaci szempontok vezérelnek.
K. T.: Nagyon jó volt a forgatás. Szimpatikus a rendező, ügyes volt a stáb. Az egész egyébként valahol a film és a videoklip között van, egy kis sztorival párosítva.
- Korábban terveztetek egy Quimby-filmet is. Hogy áll a forgatás?
K. T.: Sehogy, nem jött össze. Rengeteg anyag volt, de nem sikerült támogatókat szerezni. Azon is mindenki meglepődött, hogy még az Aréna-koncertre sem tudtunk szponzort találni. Nagyon sokan szeretnek, sok a hátba veregetés, de a lóvé valahogy nem jön.
V. L.: Leálltak a forgatások. A stábot és a technikát nem lehetett kifizetni, anyag nélkül meg nincs mit összevágni, tákolmányt pedig nem akartunk. Hozzácsapódott a jövőbeni tervekhez.
- Manapság már a kereskedelmi rádiók is felkapták a Quimbyt...
K. T.: Nemrég összefutottam egy bevásárlás során Csiszárral és megemlítette, hogy a menedzserünk lerázta, amikor legutóbb roadshow-ra hívta a zenekart. Erősködött, hogy ez milyen jó lenne a zenekarnak, és hogy a rádió mennyit tett értünk. Én úgy emlékszem, hogy előtte is egész népszerűek voltunk. Nehéz megértetni az emberekkel, hogy a népszerűség miatt nem megyünk el azokra az utakra, ami nem a mi terepünk, világunk. Egy húsz éves zenekarnál kieshet egy-két dal az életműből, amit a kereskedelmi rádiók játszhatnak, szerintem ez belefér és ennek örülünk is.
V. L.: Ugyanakkor a kereskedelmi rádiók azt a legkevésbé sem mondhatják el, hogy sokat tettek értünk. Ellenkezőleg. Amikor a szerkesztő szeretett minket és behívtak beszélgetni, például a megboldogult Danubiusban, a zenénket nem adhatták le, mert az ő belső működési szabályzatuk tiltotta a torzított gitárt, az erősebb hangulatokat keltő és megosztó zenei elemeket. Most már biztosan nem, de régebben arról szólt a kereskedelmi rádiózás, hogy két reklám között kitöltsék az időt úgy, hogy se a pékségben, se a taxiban ne kapcsoljanak el. Egy hangjegyünket nem tehettük be a kereskedelmi rádióba, még akkor sem, amikor rólunk volt szó vagy éppen velünk volt interjú. Aztán amikor már teltházas koncerteket adtunk, főműsoridőben játszó zenekar lettünk, akkor a kellemesebb, nem túl vad számainkból játszottak ők is.
K. T.: Lehet, rosszul vettük észre, de nekem úgy tűnik, hogy Kispált, Tankcsapdát és minket is akkor kezdtek játszani, amikor már nem lehetett kihagyni.
V. L.: Ha már egy fél ország üvölti a számaidat.
- A rádiókban elhangzott dalok alapján ítélik meg az emberek a Quimbyt?
K. T.: Egy olyan embernek, aki nem ismeri a zenekart, teljesen más megítélése lehet. Az utóbbi pár évben kiválasztottak három-négy számot, amit játszanak, de ez olyan, mintha csak egy kis szeletét vették volna ki a zenekarnak. Aki csak ezek alapján ismert meg minket, a koncerten csalódni fog. Mátészalkán volt, hogy egy idős bácsi ott állt a stábunk mellett az unokájával, lement a Most múlik pontosan című szám, aztán karon fogta a gyereket és azt mondta: "Most már gyerünk, mert innentől csak csörömpölés lesz". Annyira vegyes és annyira sokféle a műsorunk, hogy állítom, ha bárki eljön a koncertre, biztos, hogy lesz olyan, amit kevésbé szeret, vagy amit nagyon csíp. Nekünk ez egy ív, amelyen sokféle érzelem és világ jelenik meg.
Szerző: Farkas Anett és Magyar Krisztián | egyéb írások a szerzőtől » |
STOP
STOP: Az Aréna-koncert után egy kicsit visszavettetek a tempóból. Elfáradt a zenekar?
Kiss Tibor: Úgy éreztük, hogy most ez az az alkalom, amikor kicsit pihenhetünk, leállhatunk. Mindenki rendezhette a dolgait. Ennyi volt, semmi több, nem kell megijedni.
- Húsz évesek múltatok. Volt már számadás?
K. T.: Többször leültünk, beszélgettünk, ez nálunk folyamatos. Átnézzük, hogy melyek voltak azok a dolgok, amelyeket érdemes lenne megtartani, min spóroljunk, vagy mire ne vesztegessük az energiáinkat. Ugyanakkor óvakodunk a nosztalgiázástól, meg attól, ami visszafele visz. Ha most lenne vége a zenekarnak, akkor is szép és tök jó volt együtt. Az tartja mégis életben az egészet, hogy kiváló dolgokat csinálunk. Az utóbbi időben érzékenyebbek vagyunk, jobban odafigyelünk egymásra, ugyanakkor sokkal lazábbak is. Hálásak vagyunk és igyekszünk megőrizni a szabadságunkat, akár a veszteségek árán is.
- Nemrég debütált a Titanic Fesztiválon a Legyen vörös új klipje. Milyen megfontolásból forgatja újra korábbi klipjét egy zenekar?
Varga Livius: Érdekes, de egy külföldi rendező keresett meg minket, aki néhány éve él Magyarországon, de már nagyon jól ismeri a hazai undergroundot. Nem egy új slágert akart feldolgozni, pedig a legtöbb ilyen felkérés abszolút a népszerűség vadászásáról szól. Ő egy művész, akit nem piaci szempontok vezérelnek.
K. T.: Nagyon jó volt a forgatás. Szimpatikus a rendező, ügyes volt a stáb. Az egész egyébként valahol a film és a videoklip között van, egy kis sztorival párosítva.
- Korábban terveztetek egy Quimby-filmet is. Hogy áll a forgatás?
K. T.: Sehogy, nem jött össze. Rengeteg anyag volt, de nem sikerült támogatókat szerezni. Azon is mindenki meglepődött, hogy még az Aréna-koncertre sem tudtunk szponzort találni. Nagyon sokan szeretnek, sok a hátba veregetés, de a lóvé valahogy nem jön.
V. L.: Leálltak a forgatások. A stábot és a technikát nem lehetett kifizetni, anyag nélkül meg nincs mit összevágni, tákolmányt pedig nem akartunk. Hozzácsapódott a jövőbeni tervekhez.
- Manapság már a kereskedelmi rádiók is felkapták a Quimbyt...
K. T.: Nemrég összefutottam egy bevásárlás során Csiszárral és megemlítette, hogy a menedzserünk lerázta, amikor legutóbb roadshow-ra hívta a zenekart. Erősködött, hogy ez milyen jó lenne a zenekarnak, és hogy a rádió mennyit tett értünk. Én úgy emlékszem, hogy előtte is egész népszerűek voltunk. Nehéz megértetni az emberekkel, hogy a népszerűség miatt nem megyünk el azokra az utakra, ami nem a mi terepünk, világunk. Egy húsz éves zenekarnál kieshet egy-két dal az életműből, amit a kereskedelmi rádiók játszhatnak, szerintem ez belefér és ennek örülünk is.
V. L.: Ugyanakkor a kereskedelmi rádiók azt a legkevésbé sem mondhatják el, hogy sokat tettek értünk. Ellenkezőleg. Amikor a szerkesztő szeretett minket és behívtak beszélgetni, például a megboldogult Danubiusban, a zenénket nem adhatták le, mert az ő belső működési szabályzatuk tiltotta a torzított gitárt, az erősebb hangulatokat keltő és megosztó zenei elemeket. Most már biztosan nem, de régebben arról szólt a kereskedelmi rádiózás, hogy két reklám között kitöltsék az időt úgy, hogy se a pékségben, se a taxiban ne kapcsoljanak el. Egy hangjegyünket nem tehettük be a kereskedelmi rádióba, még akkor sem, amikor rólunk volt szó vagy éppen velünk volt interjú. Aztán amikor már teltházas koncerteket adtunk, főműsoridőben játszó zenekar lettünk, akkor a kellemesebb, nem túl vad számainkból játszottak ők is.
K. T.: Lehet, rosszul vettük észre, de nekem úgy tűnik, hogy Kispált, Tankcsapdát és minket is akkor kezdtek játszani, amikor már nem lehetett kihagyni.
V. L.: Ha már egy fél ország üvölti a számaidat.
- A rádiókban elhangzott dalok alapján ítélik meg az emberek a Quimbyt?
K. T.: Egy olyan embernek, aki nem ismeri a zenekart, teljesen más megítélése lehet. Az utóbbi pár évben kiválasztottak három-négy számot, amit játszanak, de ez olyan, mintha csak egy kis szeletét vették volna ki a zenekarnak. Aki csak ezek alapján ismert meg minket, a koncerten csalódni fog. Mátészalkán volt, hogy egy idős bácsi ott állt a stábunk mellett az unokájával, lement a Most múlik pontosan című szám, aztán karon fogta a gyereket és azt mondta: "Most már gyerünk, mert innentől csak csörömpölés lesz". Annyira vegyes és annyira sokféle a műsorunk, hogy állítom, ha bárki eljön a koncertre, biztos, hogy lesz olyan, amit kevésbé szeret, vagy amit nagyon csíp. Nekünk ez egy ív, amelyen sokféle érzelem és világ jelenik meg.
Szerző: Farkas Anett és Magyar Krisztián | egyéb írások a szerzőtől » |
STOP
címkék
Quimby, zenekar, együttes, koncert, rajongó, videoklipa rovat további hírei
Rengeteg szokás kapcsolódik ehhez az időszakhoz
Az aktuálpolitika benne van
Új színt hoz a mozikba egy magyar vállalkozás
Eurovízió - ByeAlex tizedik helyen végzett
Cseh napok a Katonában
Wagner-fesztivál az Erkel Színházban
Eurovízió - ByeAlex a TOP10-be is bekerülhet
