2017.10.19. csütörtök
névnap: Nándor
Sándor Mária blogja

Ágyhoz láncolva

2017. május 13. 13:20

Mélységes felháborodást váltottak ki, a TOPhÁZ Speciális Otthonból kikerült fényképek. Megint ráült a politika, a legnyomorúságosabb sorsokra.

TISZTELT Baloldali- Jobboldali- Fidesz... vagy akármilyen szavazók. Magyar Emberek! Megdöbbent a fotó és szörnyülködsz, sajnálkozol, hogy te jó ég! Jajj szegény...



Engem - minket nem döbbent meg! Minden nap láthatunk ilyen gyermekeket és tudjuk, mi lesz a sorsuk. Tudjuk, most még gyermekek, mozgathatóak, ölünkbe tudjuk venni őket, ringatni, ölelni, szeretni, rajongásig szeretni, és mi még azt is tudjuk szakmailag, kinek- hány év jut még az életből...

Szakmám kezdetén, mikor még édesanyám élt, és én lelkesen tettem ki otthon "gyerekeim" fényképeit, nem értettem, miért szörnyülködik édesanyám. Nem értettem a döbbenetet a hozzánk vendégként jövők arcán, hogy én ezeket miért teszem ki?

Mert a szeretet, számomra gyönyörűvé tette őket.

Mert velük voltam éjjel- nappal, és már nem láttam, hogy ez nem normális, hanem számomra a mindennapi élethez tartozott.

Hangsúlyozom (És kérem aki elolvasod ezt az írást, utána ülj le és csak 5 percet gondolkodj... Mindegy, milyen pártállású vagy!) ők még csecsemők.

Kézbe veszed, nagyon nehezen megeteted, mosolyogsz rá, vigyázol rá, és még énekelsz is nekik. És ezek a csecsemők, felnőnek, és jobb (vagy rosszabb?) esetben, felnőttek lesznek.

Ez a gyönyörű kisgyermek, szaknyelven Hydrocephalusos- magyarul, vízfejű. Ennek különböző okai, és fokozatai vannak. Számtalan irodalom szól erről, lehet tanulmányozni... Tömény szakmai oldalába nem kezdek bele, most inkább az emberi oldaláról írok.

Munkám folyamán, minden életkorban találkoztam velük. A születés pillanatában, a koraszülött osztályon, majd később az idegsebészeten (Gyermek agysebészet) - ahol a korrekciós műtéteket végzik, és lehetséges a segítség, természetesen a betegség súlyosságától függően.



Ezekből a gyermekekből nagy gyermekek, és felnőttek lesznek.

Akkor már nem lehet őket ölbe venni, nem lehet babusgatni, és egyáltalán nem olyan szépek...

Telnek a hónapok, az évek, de ők nem fejlődnek, vagy valami nagyon minimálisat.

A testük nő, az értelmük nem. Nem tudsz kommunikálni velük. Talán a zene megnyugtatja őket, talán az ételnek örülnek, de az artikulátlan hangadáson kívül, és a csapdosás, koordinálatlan mozgáson kívül, ha egyáltalán megtudnak mozdulni, másra nem képesek.

Jelen esetben, kiragadtam egy betegséget, de számtalan neurológiai betegség van. Számtalan formájú, súlyosságú, és kimenetelű. Láttam, tapasztaltam, velük éltem...a mindennapjaim.
Tudom, hogy lehet jobban- és hogy nem lehet már.... Bármit teszel, többet már nem tudsz adni.



És itt hívom fel a figyelmet, hátha végigolvasod tisztelt magyar ember- így a mentősök napja múltával- ha egy Cherny mentőt látsz szirénázva, mégis 40 km/ óra sebességgel haladva, és nem a gázpedált nyomva, ne anyázzál, és szidjad, hogy minek szirénázik ha nem is halad?

A kocsiban egy koraszülött életét mentik, és csak egy hirtelen fékezés, agyvérzést okozhat a babánál- amit adott estben a te türelmetlenséged okozhat.

A Cherny mentő sokszor nem utat és sebességet kér, csak figyelmet, hogy egyenletes sebességgel szeretne haladni.

TISZTELET MINDEN MENTŐDOLGOZÓNAK!


Kizártnak tartom, hogy bármelyik egészségügyi dolgozó, a TOPhÁZ Speciális Otthonban, bántalmazta volna a gyermekeket- ápoltakat. Láttam a fényképeket. Láttam, hogy képeken véresek, sebeik vannak, és hogy kivannak kötözve.

És láttam a néhány ápoló személyzet arcát. Kizártnak tartom, hogy kezet emeltek volna bármely gyermekre, vagy szándákosan kínozták volna őket! A szándékosságot, teljesen kizárom!

Tények!
A rendszerből 10 000 azaz TÍZEZER nővér hiányzik. És ők a betegágyak mellől. Ez az otthon, a Szociális Szféra kategóriája lenne, ahol még több ember hiányzik a rendszerből. Mint tudjuk, az ágy mellett dolgozó nővéreket, úgy kívánták mentesíteni, hogy a szociális szférába csoportosítanak át betegeket, mondván ők nem betegek, csak ellátásra szorulnak!

Ide tartoznak azok a kiszolgáltatott idős emberek, akik szintén nem betegek, csak ellátásra szorulnak. "Csak ellátásra szorulnak." Ez a kulcsmondat.



Konkrétan, nem infúzióra, nem műtétre, nem ,,újraélesztésre" várnak, csak:
Pelenkázásra, etetésre, mozgatásra, megfordításra fél óránként, hogy ne kapjanak tüdőgyulladást vagy felfekvést... Csak ellátásra szorulnak!

Értelmük csekélyke, vagy semmi. Sokan csak fekszenek, és artikulátlan hangon kiabálnak. Megint hangsúlyozom, a betegségeknek különböző fokozatai vannak. Igen, van olyan, hogy magukban kárt tesznek. Kitépik a saját hajukat, vagy a falba verik a fejüket... Vagy társaikra támadnak... Pokol az életük.

És ők vannak, léteznek, és vannak számukra intézmények, minimális személyzettel. (A minimális, nem kifejezés rá.)

Tisztelt magyar állampolgár!
Hány ilyen "csak gondozásra szorult " jut egy nővérre? Hányat tud becsülettel ellátni? Természetesen életkoruktól is függ, de maximum hármat.

Ugyan így a krónikus betegosztályokon, ahol pelenkázni, fürdetni, etetni kell (kéne). Egy ápolóra jut 20-40 ilyen kiszolgáltatott ember. Ó, nem beteg, csak ápolásra szorul!

Azoknak a tisztelt embereknek, akik megdöbbentek a gyermekek soványságán, vagy "karbantartottságán" tisztelettel szeretném elmondani: Egy ilyen gyermek megetetése minimum 1 óra! Minimum! Tisztázásuk, fürdetésük- becsülettel elvégezve - szintén minimum 1 óra. Izmaik kötöttek, nehezen mozgathatóak, merevek az ízületek.

Sokszor a görcsök húzzák, és meg kell várni, míg a görcs enged. Etetésük veszélyes, nagy odafigyelést igényel, és időt- időt- időt! Az időhöz, ember kéne! Ha ember nincs, idő sincs!

Hiszem, hogy ebben az intézetben, minden ápoló személy a tőle telhető legtöbbet megtette. Szembesülnie kéne a magyar társadalomnak, a magyar politikai elitnek, a kis és kiszolgáltatott emberek, valós problémáival. (Írásomban a képek, az Index 2014-es cikkéből vannak.)

Azóta eltelt 3 év. A szakmai érdekképviselet Magyarországi Munkavállalók Szociális és Egészségügyi Ágazatban Dolgozók Demokratikus Szakszervezete oldalán már haptákba vágta magát, hogy ők már régen jelezték, és ők már régen a toppon voltak, és ők már meg is oldották a problémát.

Ki az akinek a szakmai hátteret biztosítani kell? A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK).

Köztudott, hogy mindkét egészségügyi szervezet, mind az MSZEDDSZ mind a MESZK, egymással karöltve a mindenkori rendszert szolgálta ki.

Valahol a mindenkori kormányoknak egy mentességet jelent ez a két szervezet. A mindenkorinak, hisz ugyan azon vezetőit, mindegyikük eltűrte, számonkérés nélkül. Megható az eljárás: "Ők jelezték már régen".
Jelezték. Aztán a 8 óra leteltével, jó fizetésüket felvéve, hazamentek. És otthon békés nyugovóra tértek. De ők jelezték.

Most is jelzik, mikor a kormánytájékoztatókon díszletként a háttérben állnak, és a kormány szócsöveként a kormánymédiákban elmondják, nagy mosollyal az arcukon, itt minden rendben van! Helyén van minden pénz, ami a stadionokra és kisvasutakra ment. Hiszen a magyar dolgozó embereket ellátó egészségügy, a toppra jutott. Igaz, a teljes kánaánt 2019-re ígérik.

Sőt, kitalálták már, az orvosokat mentesítő rendszert is, hogy a nővéreket egyetemi szinten orvosi munkára delegálják.

Ki fog a betegá
gyak mellé állni pelenkázni, mosdatni, etetni, a kezed megfogni, időt szánni... Ki fog emberként melletted lenni a legkiszolgáltatottabb időben? Ápolni kifog? Ja, a kiszolgáltatottság, nem betegség. Az egy élethelyzet. Amit sokszor a betegség produkál.

És most gondold végig: állandó gyermeksírásban, állandó szolgálatban, állandó koncentrációban, állandó felelősségben telik minden napod- életed szinte minden pillanata. Nem hibázhatsz! Mert az emberéletbe kerül!

Tisztelet minden ápolónak! Tisztelet minden szociális gondozónak!
Szerző: Sándor Mária

További Sándor Mária blogja hírek