Gyász: végleg leszállt a kerékpárról Sipos János
nyomtat
elküld
Facebook
Twitter
LinkedIn
Google+
FourSquare
Iwiw
címlapsztori
Orbán csapata a pezsgőt hűti? Megfojtottak egy országot, ne ünnepeljék
Magdi anyushoz foggal-körömmel ragaszkodtak, de hiába
1/10
Elhunyt Sipos János korábbi kerékpárversenyző, rádiós sportriporter. Őt tartják minden idők legjobb hazai kommentátorának ebben a sportban. Hatvanegy évet élt.
"Tegnap 19 óra körül elaludt apukám. Nagyon köszönöm mindenkinek ezt a sok támogatást és boldog vagyok, hogy ennyire szeretik." Így jelentette be péntek reggel apja Facebook-oldalán Sipos Dóra, hogy elment "A" kerékpár-kommentátor.
A Sipi. Így ismerte mindenki a szakmában. Ő volt az a riporter, akinek tényleg mindenkihez volt egy jó szava. Ez pedig nagy dolog, mert a sportos kommentátorok többnyire kissé mogorva emberek. Többségük úgy gondolja ugyanis, hogy nem azokat a feladatokat kapja, amelyet megérdemelne, és így egy kicsit mindenki az ellenfele a "piacon". Sipi volt a ritka kivétel.
Négy évvel ezelőtt a pekingi paralimpián dolgoztunk együtt. Nem voltak könnyű hetek. Kevés volt az újságíró, sok az esemény. Rohangásztunk össze-vissza, hogy estére dögfáradtan üljünk le a szálloda bárjában, vagy valamelyik közeli kocsmában egy "kilépő" sörre. S miközben a többségünk arról panaszkodott, hogy hány buszon utazott, hány interjút csinált, hány kontrollon esett át aznap, Sipinek mindig volt egy vicce. Persze itthonról, a pesti flaszterről. Valahogy Szabadság teret, vagy Hajós utcát tudott csinálni Pekingben, amire csak ő volt képes a társaságban. Ha pedig összeszólalkoztunk valakivel valamin, mindig ő volt a békítő. Mi voltunk a fiatalok mellette, ő pedig amolyan "nagy öregként" mozgatott bennünket. És persze ezer sztorija volt azokról a kerékpárversenyekről, amelyeket megnyert, vagy éppen amelyeken nagyon csúnyán leégett.
A kerékpár egyébként is a szíve csücske volt. 18 évig versenyzett, 11-ig volt válogatott, majd a szövetség főtitkáraként is dolgozott. Az Eurosport Tour de France közvetítéseit előbb elviselhetővé tette, majd megszerettette a magyar nézőkkel, ami nem kis bravúr, tekintve hogy nekünk, magyaroknak egyébként meglehetősen unalmasnak tűnhet egy olyan sport, amelyikben sokszor félórákig nem történik semmi izgalmas, sőt még labda sincs.
Néhány évvel ezelőtt a Bike Magazinban így vallott erről: "A rádió, mint műfaj azért szép, mert ott úgy kell átadni valamit, hogy láttasd az emberekkel a történést. Ezzel szemben a televíziónál - ezen belül pedig a kerékpárversenyeknél - látják az emberek az eseményeket, így nem arról kell beszélni, amit úgyis látnak, hanem meg kell próbálni valami érdekességet adni nekik. Egy ilyen 4-5 órás Tour-közvetítés csak úgy telhet el élvezetesen, ha megpróbáljuk érdekességekkel és némi humorral fűszerezni, mert ellenkező esetben az első fél óra után elmennek a nézők a televízió mellől. Sok kerékpáros kritizál amiatt, hogy nem beszélek eleget a dolgok technikai részéről, sokan úgy gondolják, hogy az lenne az ideális, ha a rajttól a célig elmesélném, hogy mondjuk milyen Klöden küllője, és miért éppen olyan. Ezzel az a probléma, hogy ilyen mélységekben az átlag nézőt ezek a dolgok nem érdeklik, a fanatikus kerékpárosok pedig az ilyesmikkel amúgy is tisztában vannak. Az átlag néző ott akar ragadni az adás előtt, úgyhogy őt ténylegesen oda kell ragasztani valamivel a TV elé, és nem biztos, hogy éppen technikai dolgokkal."
Szerző: L. Dézsi Zoltán | egyéb írások a szerzőtől » |
STOP
"Tegnap 19 óra körül elaludt apukám. Nagyon köszönöm mindenkinek ezt a sok támogatást és boldog vagyok, hogy ennyire szeretik." Így jelentette be péntek reggel apja Facebook-oldalán Sipos Dóra, hogy elment "A" kerékpár-kommentátor.
A Sipi. Így ismerte mindenki a szakmában. Ő volt az a riporter, akinek tényleg mindenkihez volt egy jó szava. Ez pedig nagy dolog, mert a sportos kommentátorok többnyire kissé mogorva emberek. Többségük úgy gondolja ugyanis, hogy nem azokat a feladatokat kapja, amelyet megérdemelne, és így egy kicsit mindenki az ellenfele a "piacon". Sipi volt a ritka kivétel.
Négy évvel ezelőtt a pekingi paralimpián dolgoztunk együtt. Nem voltak könnyű hetek. Kevés volt az újságíró, sok az esemény. Rohangásztunk össze-vissza, hogy estére dögfáradtan üljünk le a szálloda bárjában, vagy valamelyik közeli kocsmában egy "kilépő" sörre. S miközben a többségünk arról panaszkodott, hogy hány buszon utazott, hány interjút csinált, hány kontrollon esett át aznap, Sipinek mindig volt egy vicce. Persze itthonról, a pesti flaszterről. Valahogy Szabadság teret, vagy Hajós utcát tudott csinálni Pekingben, amire csak ő volt képes a társaságban. Ha pedig összeszólalkoztunk valakivel valamin, mindig ő volt a békítő. Mi voltunk a fiatalok mellette, ő pedig amolyan "nagy öregként" mozgatott bennünket. És persze ezer sztorija volt azokról a kerékpárversenyekről, amelyeket megnyert, vagy éppen amelyeken nagyon csúnyán leégett.
A kerékpár egyébként is a szíve csücske volt. 18 évig versenyzett, 11-ig volt válogatott, majd a szövetség főtitkáraként is dolgozott. Az Eurosport Tour de France közvetítéseit előbb elviselhetővé tette, majd megszerettette a magyar nézőkkel, ami nem kis bravúr, tekintve hogy nekünk, magyaroknak egyébként meglehetősen unalmasnak tűnhet egy olyan sport, amelyikben sokszor félórákig nem történik semmi izgalmas, sőt még labda sincs.
Néhány évvel ezelőtt a Bike Magazinban így vallott erről: "A rádió, mint műfaj azért szép, mert ott úgy kell átadni valamit, hogy láttasd az emberekkel a történést. Ezzel szemben a televíziónál - ezen belül pedig a kerékpárversenyeknél - látják az emberek az eseményeket, így nem arról kell beszélni, amit úgyis látnak, hanem meg kell próbálni valami érdekességet adni nekik. Egy ilyen 4-5 órás Tour-közvetítés csak úgy telhet el élvezetesen, ha megpróbáljuk érdekességekkel és némi humorral fűszerezni, mert ellenkező esetben az első fél óra után elmennek a nézők a televízió mellől. Sok kerékpáros kritizál amiatt, hogy nem beszélek eleget a dolgok technikai részéről, sokan úgy gondolják, hogy az lenne az ideális, ha a rajttól a célig elmesélném, hogy mondjuk milyen Klöden küllője, és miért éppen olyan. Ezzel az a probléma, hogy ilyen mélységekben az átlag nézőt ezek a dolgok nem érdeklik, a fanatikus kerékpárosok pedig az ilyesmikkel amúgy is tisztában vannak. Az átlag néző ott akar ragadni az adás előtt, úgyhogy őt ténylegesen oda kell ragasztani valamivel a TV elé, és nem biztos, hogy éppen technikai dolgokkal."
Szerző: L. Dézsi Zoltán | egyéb írások a szerzőtől » |
STOP
címkék
kerékpár, bicikli, Sipos János, Tour de Francea rovat további hírei
A bentmaradásért harcolnak: legyőzte a Pápát a Siófok
Simán verte az Atomerőmű a Kaposvárt
Meglesz a pénz az új Albert Stadionra
Hidegzuhany: Szécsi Zoltán nem kell Egerben
NB I: ki juthat az Európa Ligába?
Magyar Kupa: Coulibaly vezérletével megvédte címét a Debrecen
Brüsszeli tenisztorna - Czinkék simán kikaptak
