Győzelem napja vagy csak fegyverszünet?

Bár Prága csak május 9-én szabadult fel a német uralom alól, és a volt szovjet utódállamok és Szerbia a második világháborúban aratott győzelmet május 9-én ünnepli, a győzelem napja Európában május 8-a. Úgy is mondhatnánk, ez az európai béke nyitónapja, mégsem mondhatjuk.

Már csak azért sem, mert valójában teljesen soha nem volt béke 1945. május 8-a óta, csak legfeljebb nem folytatódott oly látványosan a világégés. Elég arra gondolni, hogy világháborús győzelme után teljesen elszaladt a ló Sztálinnal, és a Szovjetunió után a Baltikumban és Közép-Európában is a személyi kultusszal terhelt kommunista diktatúrával váltatta fel a fasiszta és náci rezsimeket.

Az emberveszteségről, nevezett országok gazdasági tönkretételéről, kényszermunka-táborokról ismertek az adatok, régiónkban jószerével ma is azokat az évtizedeket nyögjük. Persze majd minden ország megpróbálta megvívni a maga szabadságharcát, mi magyarok fegyverrel is, de ha a hazánkban állomásozó szovjet haderő beavatkozását nem tekintjük annak, nemzetek közötti konfliktus esélyét gyakorlatilag csak az 1968-as csehszlovákiai intervenciós bevonulás teremtett.

Aztán egy nagy ugrással ott vagyunk az 1989/90-es rendszerváltásnál, amely Romániát leszámítva szinte mindenhol vér nélkül söpörte el a kommunistákat, és teremtette meg a demokratikus fejlődés, a piacgazdaság feltételeit szabaddá váló országok sorában. Hogy hol milyen eredményesen és mennyi máig ható kártétellel, azt most hagyjuk. Mi magyarok korántsem lehetünk elégedettek magunkkal, amit jól jelez az ország máig ható végletes megosztottsága, a demokratikus intézményrendszer szétverésének közönyös szemlélése, legalábbis a társadalom zöme részéről.

Aztán jöttek az igazi háborúk, a szétbomló Jugoszlávia népei és államai a nacionalista demagógiával felhergelve estek egymásnak, új típusú haláltáborok nyíltak, napi rutinná váltak a tömeggyilkosságok, végül Belgrádot bombázta a NATO. A második világháború után kevesen hitték, hogy az öreg kontinensen ismét dübörögnek a fegyverek, bombák hullnak lakóházakra. Végül vége lett annak is.

Napjainkban elvileg béke honol Európában, bár felhőtlen nyugalomról és biztonságról azért mégsem mernék beszélni. Mást ne említsek, az iszlám terrorizmus londoni, madridi akciói mellett egyre komolyabb figyelmet kell szentelni az olyan magányos elmebetegeknek, mint az egymaga 77 embert, többségében ártatlan fiatalt szisztematikusan kiirtó norvég Anders Behring Breivik. És persze ott vannak a magyarországi romagyilkosságok elkövetői. A józan gondolkodású emberek számára sokkoló történések hátterében leginkább két tényező húzódik: vallási fanatizmus és nacionalizmus. Meg minden, ami e kettőből fakad.

Európában béke van. Ha nem vigyázunk, nem sokáig marad így.

Szerző: Bencsik Gyula   |  egyéb írások a szerzőtől »   |   STOP

A Vélemény rovatban megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A STOP fenntartja magának a kéziratok rövidítésének és szerkesztésének jogát.

győzelem napja, béke, Európa

Rossz hír Orbánéknak: nem jött be a rezsi-átverés Miért a német bérek nőjenek? Kerényi buzizik, az úri közönség röhög... Isten, haza, csalás Nyugdíjasok, menjetek Felcsútra "a Viktorhoz"! Dohányinger A "semmit tudó" Pálffy