Jaj, nagyon sértődős a Magyar Nemzet

A hajdani polgári lap azon háborog, hogy kiváló válogatott vízilabdásunk nem nyilatkozott nekik. Nézzük meg, mi történt.

A lap sportrovata - egyébként - nagyon színvonalas, köszönhetően annak is, hogy kiváló újságírói ritkán tévednek a politika térfelére. Amikor azonban mégis megteszik, azonnal kiderül, hogy hazai pályán mennyire el tudnak tévedni.

Deák Zsigmond "Mentességet kérve" címmel írt jegyzetet a Magyar Nemzet július 30-i számában, amelyben arról elmélkedett, sok történelmi és jelenkori példával, hogy legjobb, ha a sport és politika nem keveredik, még ha ezt a sport történetében nem is lehetett elérni. Eddig egyetértünk.

Ezután a szerző rátér arra, ami valójában a gyomrát megfekszi:
"A legérthetetlenebb mégis az, amikor egy sportoló politikai okból utasít vissza egy, az ő nézeteit kevésbé tükröző, de nem szélsőséges orgánumot, amely teljesen politikamentes témában megkeresi."

Ezzel a sóhajjal is egyet is lehet érteni, de a jegyzet következő soraiból azonnal kiderül, honnan fúj a szél:

"A Londonban szereplő női vízilabda-válogatott kapusa, Bolonyai Flóra csak 21 esztendős, mégsem nyilatkozott lapunk online szekciójának az utolsó hazai sajtónyilvános edzésen, mondván, édesapja érintett volt a filozófuspályázatok körüli botrányban, és a tényfeltáró cikkekben sok rossz jelent meg róla."

Aha. Vegyünk egy nagy levegőt, és fogalmazzuk meg egy kicsit pontosabban, miről is van itt szó. Emlékszünk, hogy a Magyar Nemzet a kormánypárti kórus buzgó vezérszólistájaként milyen gyászos szerepet vitt az úgynevezett "filozófuspályázatok" kampányában. Amit Deák Zsigmond "a filozófuspályázatok körüli botránynak" nevez, az a valóságban a Rákosi-korszak szellemét idéző hecckampány volt. Az a sorozat, amit a sportújságíró úgy hív, hogy "tényfeltáró cikkek", amelyekben "sok rossz jelent meg" a vízilabdázó édesapjáról is, nem volt más, mint hisztériakeltés, az újságírás legalja, kitartóan, címlapokon folytatva hetekig, hónapokig.

Mindezt pedig még súlyosabbá tette az, hogy ugyanaz a Magyar Nemzet egyszerűen "megfeledkezett" az egészről, amint kiderült, hogy az "ügy", amit megpróbáltak felhabosítani, nem létezik. Szó sem volt arról, hogy tisztességes elégtételt adjanak a kipécézett célpontoknak. Hiába vártuk például, hogy a címlapjukon adjanak hírt a korábban ott terjesztett vádak alaptalanságáról is.

Persze, végül is érthető, hogy mindazok után, amit Heller Ágnessel, Radnóti Sándorral és egy sor tudóssal műveltek, nem találják a szavakat a bocsánatkérésre. Olyan messzire mentek, hogy onnan nincs visszaút.

Na de, ha egy érintett rokona, történetesen egy kiváló vízilabdázó, van annyira karakán ember, hogy mindennek ismeretében levegőnek nézi a lap munkatársait, legalább ne írjanak erről sértődött cikket.

Az idézett cikk szerzője, ha már elégtételt nem adott kollégái áldozatainak - ez nyilván nem a sportrovatuk feladata lenne -, jobban tette volna, ha mélyen hallgat erről az egészről.

Szerző: Tamás Tibor   |  egyéb írások a szerzőtől »   |   STOP

A Vélemény rovatban megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A STOP fenntartja magának a kéziratok rövidítésének és szerkesztésének jogát.


Rossz hír Orbánéknak: nem jött be a rezsi-átverés Miért a német bérek nőjenek? Kerényi buzizik, az úri közönség röhög... Isten, haza, csalás Nyugdíjasok, menjetek Felcsútra "a Viktorhoz"! Dohányinger A "semmit tudó" Pálffy